I

Miért haragszik a baloldali ellenzékünk a demokratikus Oroszországra,

és miért védi Ukrajnát?

 

A XX. században politikailag és társadalmilag háromféle Oroszország létezett: a cári abszolutizmus, a kommunista diktatúra és 1991 óta a demokratikus Oroszország.

Európában az elmúlt évszázadok során az országok közötti kapcsolatok a mindenkori politikai érdekek szerint gyakran változtak. Voltak, akik egymás ellen harcoltak, majd, amikor érdekeik megváltoztak, szövetségesek lettek. Néhányat felsorolok példaként: a franciák hosszú ideig és többször is háborúban álltak Nagy-Britanniával, majd a két világháborúban szövetségesek lettek. A cári Oroszországot a francia Napóleon le akarta győzni,  az I. világháborúban szövetségesek lettek. A Habsburgok is támaszkodtak a cári Oroszország segítségére, végül világháborúba keveredtek. A semleges Románia osztrák-magyar-német ellenes lett, és kiszolgálta Franciaországot, majd hátat fordítva neki, Hitler karjaiba szaladt, ahonnan - pillanatnyi érdekei szerint - a Szovjetunió szövetségese lett.

Azért, mert Oroszország 1849-ben, majd 1914-17-ben, végül 1941-45-ben harcban állt velünk, tartanunk kell-e a haragunkat az alapjaiban megváltozott Oroszországgal szemben is? Szerintem az az érdekünk, hogy barátságos, együttműködő viszonyban legyünk Oroszországgal. Oroszország a legnagyobb és legjobb piacunk. Klímája miatt szívesen átvesz minden jó magyar élelmiszert, sőt, a gyógyszereinket és más gyártmányainkat is, mi viszont az energia-importban vagyunk érdekeltek.  Nagy történelmi tragédiánk, hogy az USA eladott minket a Szovjetuniónak,  Japán legyőzésében történő  segítségét meghálálva.  A szovjet hadsereg szállta meg hazánkat és ez 1991. június 19-ig, fél évszázadon át tartott. A nagy világpolitikai változás után is a „haragszom rád”-ot akartuk fenntartani?

A szovjet II-III-V. ukrán hadseregek szállták meg hazánkat. Szomorú emlékünk, hogy a főleg ukránokból álló katonaság, negyed millió magyar nőt becstelenítettek meg. Ezt nevezzük „szifilizációnak”, amit nem lehet megbocsátani! Nem a mi hibánk, hogy 1944. október 15-én az átállásunk nem sikerült, mert Churchillnek és Benesnek volt az érdeke, hogy a szovjet hadsereg minél tovább Magyarországon tartózkodjon, és ne ő érjen előbb a Rajnához. Nekünk  jobb lett volna, ha a szovjet hadsereget gyorsan átsegítjük hazánkon, és harcoltak volna Ausztriában és Bajorországban, ezzel az európai háború négy hónappal hamarabb véget ért volna. A nyugati szövetségeseknek az volt az érdeke, hogy a szovjet hadsereg Bécsnél, Linznél tovább ne jusson. Ezért pusztult és szenvedett Budapest és a Dunántúl oly sokáig.

Hasra estünk a Nyugat előtt, és ezért jelentősen lecsökkentettük az Oroszországba irányuló exportunkat. Az EU parancsára siettünk kivágni az almáskertjeinket, a szőlőinket, és kihasználatlanul hagytuk  a záhonyi átrakó-körzetben az alma- és mezőgazdasági export céljára nagy költséggel kiépített pályaudvarunkat. Még szerencse, hogy kormányaink az energiaimportunkat nem mondták le, hiszen akkor a gazdaságunk is leállt volna.

Miért nem érezzük át - sok jogos fájdalmunkra emlékezve -, hogy ma egy másik, a demokráciát építő Oroszországgal vagyunk szomszédsági kapcsolatban? Siettünk megszüntetni az orosz nyelvoktatást, ahelyett, hogy a kötelezőt eltörölve, a választható nyelv tanulását szorgalmaznánk, hiszen a kommunista diktatúra bukásával az orosz nemzet, az irodalma és a világnyelve nem szűnt meg! Hogyan akarunk orosz nyelvtudás nélkül kisvállalatok szintjén is jó üzleteket kötni az oroszokkal? Az orosz nyelv a Kárpátoktól a Csendes óceánig, Vlagyivosztokig terjedt el, az ázsiai kontinens északi felén. Gondolkodjunk reálisan, hogy a kölcsönös előnyök alapján jó együttműködés alakulhasson ki e két ország között.

Van még néhány indokom: Oroszországgal nem álltunk mi mindig háborúban. Árpád-házi királyaink házasság révén is kapcsolatot tartottak a Kijevi Russzal. A Kijevi Rusz lovas-versenyein mindig részt vett a magyar lovas-küldöttség. II. Rákóczi Ferenc Nagy Péter cártól kapott támogatást, sőt, magyar királynak orosz herceget akartak felkérni. Az orosz emberekkel nagyon is megértettük egymást, lelki rokonság van a két nép között, hiszen mindkettő eredetileg pusztai nép volt. Gondoljunk az I. világháborúban, annak kölcsönös fogolytáboraiban szenvedő katonákra, akik mindkét országban kimehettek a táborokból a mezőgazdasági munkában segíteni. Az I. világháború katonai és emberi magatartása még lovagias volt, - a II. már az ideológia és a gyűlölködés szellemében zajlott. Nagyon fontosnak érzem, hogy a határon túli véreink tekintetében nagyon is hasonló helyzetben vagyunk: nagyságrendi különbséggel mi három millió magyart fájlalunk idegen uralom alatt, míg az oroszok tizenkét milliót. Meg kellene értenünk az orosz fájdalmakat Ukrajnával kapcsolatos vitájukban, és  a NATO szövetségeseként ne nyilatkozzunk Putyin lépései ellen. Az orosz lakosság Ukrajnában honos, nagyobb számban a keleti megyékben. Az ukrán Hruscsov diktatórikus intézkedésével csatolták őket a szovjet birodalmon belül Ukrajna hatáskörébe. A mi fájdalmunkat is vegyék észre, hogy a Kárpát-medence legfontosabb régióját, a 12 ezer km2 nagyságú és 1,2 millió lakosságú Kárpátalját is ilyen politikai módszerrel kapta meg ajándékba Ukrajna, miközben a ruszin nemzet megsemmisítésére törekszik. A honfoglalásunk előtt a ruszinokat fehér horvátoknak nevezték. Egy részük kivált közülük, és a Balkánra költözött, ahol kialakították a horvát nemzetet. A ruszin önálló nemzet, és nyelvük nem az ukrán nyelv egyik tájszólása.

A 46 millió fős Ukrajnában a nemzetiségek tíz milliót tesznek ki, s Kijev 23 év alatt nem volt képes megadni ennyi nemzetiségnek a területi és politikai autonómiát, sőt, saját államának politikai-gazdasági egyensúlyát és fejlődését sem volt képes megvalósítani. Kijev csődbe juttatta az országot. Külföldi könyöradományok elfogadására kényszerülnek. Az ilyen állam miért akar bejutni az EU-ba? Abban bíznak, hogy az EU majd szubvenciókkal fogja őket életben tartani, csak azért, hogy Oroszország ne kebelezhesse be őket részben, vagy teljes egészében.

Az oroszok által lakott megyéket ha átadnák  Moszkvának, ezzel, bár kisebb területen, egységesebb lenne az ukrán nemzet, és sokkal stabilabban tudna élni, belső gondok nélkül. Értem, hogy nehéz elfogadni az oroszok lakta keleti megyék átadását, hiszen az a legjelentősebb bánya- és iparvidék. Gazdasági okból nézve komoly vesztesége lenne Ukrajnának. Az ukrajnai csernozjom (fekete föld) az évezredek óta folyamatos állattartás trágya-hozadékából a mezőgazdasági területeken több méter vastag humusszá vált, Ukrajna mégsem képes eredményes gazdálkodást folytatni, miközben ez a világ legkiválóbb termőföldje! Nyilván az állami vezetésben van a hiba. Az I. világháború előtt Ukrajna búza-exportáló ország volt. Még tengeri kikötőt is építettek Ogyesszában, a búza-exportálás céljára.

Az egykori Kijevi Rusz volt az első orosz állam, az 1241. évi tatár pusztításig. Ukrajnát Kijevi Rusznak kellene neveznünk, mert az Ukrajna név a törökökkel vívott felszabadító háború következménye, vagyis, az „u-krajna” magyarul „a határnál” szónak értendő. Kijev még a kárpátaljai magyar tömbnek, a kb. százezer főnek sem adta meg a területi autonómiát, az ötvenezer főt kitevő, szórványban élő magyarnak pedig a kulturális autonómiát. A 46 milliós Ukrajnát a 150 ezer magyarnak megadandó kedvezmény nem döntötte volna meg. A magyarok úgy kerültek a trianoni csehszlovák Kárpátaljára, hogy az átlós vasúti fővonal Csap és Királyháza között magyarlakta síkságon halad. Ennek stratégiai jelentősége volt, mert a kisantant államok között szükségesnek ítélték a vasúti összekapcsolást. A Szovjetunió ezzel a vasútvonallal a normál európai és az orosz nyomtávot (+ 89 mm) hosszabb talpfákon négy sínszállal építve négy szomszédos országot akart sakkban tartani, egészen az Adriai tengerig.

1944 novemberében szovjet katonai teherautókra, az utcákról szedték össze a lakosságot, akikkel november 26-án a munkácsi moziban kimondatták, hogy Kárpátalja népe Szovjet-Ukrajnához, az „anyaországhoz” kíván csatlakozni. Ezt követően minden kárpátaljai (18 és 60 év közötti) magyar férfit és sok ruszin vezetőt is összegyűjtöttek a szolyvai lágerbe, és katonai teherautókkal elvitték őket az ukrán Galíciába, Samborba, az elosztó, központi lágerbe, rabszolgamunkára. Csak a fele került haza élve, és betegen. Ez a szerbekéhez hasonló bosszúhadjárat volt. A görög katolikus egyházat 1646-ban Ungváron „unió Rómával” alapították meg. Ez lett a ruszin nemzet irányító szellemi központja, amelyet megszüntettek  a szovjet uralom bevezetésekor. A püspököket kiirtották, a papokat, ha nem voltak hajlandók a pravoszláv vallásra áttérni, GULÁG-ra küldték.

A galíciai ukrán nacionalisták 1945-ben Kárpátalja területének a Tisza jobb partjáig való kiterjesztését követelték, ami miatt a helybeli magyar lakosság tömegesen menekülni kezdett. Ezt a követelést már Sztálin is túlzásnak tartotta, mert tudta, hogy ebben az esetben nem lehet a megszállt Magyarországon a kommunista pártot felállítani.

Miért gyalázzák, és kik, a kárpátaljai magyar emlékműveket? - Nem a kijeviek, hanem a galíciai nacionalista ukránok, akik Lengyelország felosztásakor a Habsburg birodalom keleti tartományává lettek: Lemberg (Lvov, Lviv, magyarul: Ilyvo, olaszul: Lollillo) fővárossal, Galícia: Gács-ország. Ferenc József az ukrán nyelv és kultúra fejlődését jelentős mértékben támogatta, miközben a cári uralom alá került kijevi tartományban Moszkva orosz asszimilációra törekedett, ezért Ukrajna központjában alig beszélnek ukránul. Azért nincs egységes ukrán nemzet, mert a történelmi fejlődésük különböző országokban ellentétesen alakult. Az EU és a NATO csakis katonai stratégiai okból igyekszik Ukrajnát egyben tartani. Véleményem szerint, ha Kijev átadná az oroszok által lakott megyéket, akkor megszűnne a további orosz követelés, és nem kellene attól tartani, hogy Ukrajnát Moszkva teljes egészében bekebelezné.

Jellemző a kárpátaljai helyzetre, hogy 1945-ben a ruszin nyelvű oktatást (400 ruszin iskolában) ukránra váltották át, ukrán pedagógusokat és közigazgatási tisztviselőket küldtek Kárpátaljára, a ruszinokat pedig Ukrajna belső területére. Kijev a mai napig állítja, hogy nincs önálló ruszin nyelv, ez csak az ukrán tájnyelve. Nincs igazuk, mert a ruszin nyelv a Magyar Királyság védelme alatt ezer éven át megmaradt és fejlődött, az ukrán viszont a több száz éves lengyel uralom alatt legalább 40 %-ban lengyel és litván szavakat vett át, tehát nem azonos a ruszin nyelvvel.

Kárpátalja a Tisza forrásvidéke. Ettől függ a Nagy-Alföldünk élete és gazdálkodása. Vagyis, ki vagyunk szolgáltatva Kárpátaljának! Ott az éves csapadék 1400-1500 mm, míg a Nagy-Alföldön 500-600 mm. Árvizeink nagysága és a Nagy-Alföld szárazsága egyaránt Kárpátaljától függ! Mindez az EU-tag Magyarországgal szemben egy nem-EU-tag keleti nagyhatalom kezében van. A Tisza forrásvidéke az ottani hatalmas erdőségek és az ukrán erdőgazdálkodás függvénye. Kárpátalján sok házat épített fel a lakosság az erdők kivágásával… Lviv-ben, Galíciában van az erdészeti egyetem, s ha oda kárpátaljai fiatalok mennek tanulni, diplomájuk megszerzése után még véletlenül sem engedik vissza erdésznek a szülőföldjükre, hanem Ukrajna keleti megyéibe küldik őket, hogy mielőbb ukránokká váljanak. Kárpátalján csak „igazi” ukrán erdészek dolgozhatnak. Jellemző, hogy Európa legnagyobb ősbükköse Kárpátalján van, amelyet a mai napig sem helyeztek természetvédelem alá, és így valószínű, hogy áldozatul fog esni a fakitermelésnek. Ha Ukrajna be akar jutni az EU-ba, ezek védelem alá helyezését már rég meg kellett volna valósítania. Többek között erre is hivatkozhatnának a belépési érveikben, de nem teszik, mert a belpolitikai és a polgárháborús helyzet miatt ez nem jutott eszükbe. A II. világháborúban 7 millió ukrán halt hősi halált. A népesség szaporulata emiatt mínuszban van, 7 ezrelékkel. A csecsemőhalandósági ráta 9,5 ezrelék.

Ukrajna gazdasági színvonala: „Európa egyik legfejletlenebb állama, ahol a Szovjetunió összeomlását követően a termelési érték 60 %-kal esett vissza. A nehézipar privatizációja és az ipari szerkezet átalakítása még csak napjainkban kezdődött el. Ukrajna adta egykor a szovjet mezőgazdasági termelés egynegyedét, és természeti adottságai révén jelenleg is Európa vezető élelmiszerszállítója lehetne, de a magángazdaságok kialakítása még csak elkezdődött. Az ukrán gazdaság alapvető problémája, hogy az energiaszükségletük 85 %-a orosz importból származik. 2001-től kezdődött meg az ukrán gazdaság növekedése, de az orosz piacra irányuló fém- és gépipari termékek exportjának eredményeként, tehát Ukrajna nagymértékben függ energiaimport és áruexport szempontjából Moszkvától. Külföldi működő tőkeállomány értéke az orosz befektetéseknek köszönhetően jelentősen emelkedett, 2005-ben már 17 milliárd USD értéke volt. Az ukrán gazdaság megoszlásának aránya: mezőgazdaság 18 %, ipar 42 %, szolgáltatások 40 %. A világpiacon mérve az ukrán nemzeti jövedelem 60 %-át a fém- és gépipari termékek, élelmiszer pedig csak 10 %-át adja. Az import több mint felét az energia-behozatal adja. Külkereskedelmének 40 %-át Oroszországgal bonyolítja le. Az összes külső adóssága 2004-ben 22 milliárd USD volt.” (Chartografia: Földrajzi világatlasz).

Ukrajnával mi, magyarok, akkor leszünk igazán és tartósan  jó  barátok, ha Kárpátalját visszaadják, ami az állam területének csak 2 %-a, lakosságának szintén csak 2 %-a. A legkevesebb azonban az  a kívánságunk, hogy a magyar nemzetiségnek adja meg a területi autonómiát. E nélkül nem lesz igazán baráti együttműködés, hanem csak NATO-ízű…

A magyarországi baloldali ellenzék, amely a múltban szovjet-imádó volt, ma csak azért szidja Paksot és Putyint, hogy Orbán Viktoron üthessen. Vesszőparipájuk az alternatív energiatermelés, mintha az képes lenne a paksi atomenergia-kapacitást helyettesíteni. Állítom, hogy szükség lesz az alternatív megoldásokra is, de azok összesen sem lennének képesek akkora kapacitást kialakítani, mint Paks az 1800-2000 MWatt kapacitásával. Vizsgáltam vizeink-nyújtotta energia-lehetőségeinket. Nagymaros 120 MWatt lett volna, és Mohácsig még két vízlépcsőre lenne hely, tehát a magyar Dunán összesen 360 MWatt. A többiekkel együtt maximum 400 MWatt. Megnéztem Salca János találmányát, a vízbe süllyesztett vízáram-motorok energiatermelő lehetőségét. Szükség lenne erre is, de folyóink összesen 1500 kilométer hosszú szakaszain maximum 1400 MWatt kapacitást tudnánk kiépíteni. A szélmotorok a mi klímánkon nem használhatók jól ki. A napelemek általános elterjesztése is nagyon fontos lenne, de télen, amikor a legnagyobb szükség lenne rá, a teljesítménye kicsi. A napkollektorokat a víz melegítésére használjuk. Marad még a víz hidrogénatomjának felhasználására elfogadott találmány, amelynek okirata szerint a víz atomjait plazmásítással lehet szétválasztani. Ezt a találmányt Magyarországon 20 év óta csak gúny és közönyösség kísérte, és annyi magyar érdekeltséget sem éreztek ebben az illetékesek, hogy használhatóságát teszteljék, vagy továbbfejlesszék. Ez a szabadalom nem a villamos energiáról szól, hanem a motorok benzin- és gázolaj- helyettesítését tenné lehetővé, és az összenergia tekintetében nagy hatású lehetne. Szíveskedjünk tudomásul venni, hogy az emberiség jövőbeni legnagyobb energiatartaléka: a víz hidrogénje, és erre utódaink rá is lesznek utalva, mert addigra a szénhidrogén-bányászat minimálisra fog zsugorodni!

Tetszik, vagy nem tetszik az atom (lásd Csernobilt, vagy a japán fukusimai tragédiát), belátható időn belül számunkra nincs más olyan nagy energiatermelési lehetőség, mint Paks, amely koncentráltan, kis területen nagy energiakapacitást tesz lehetővé, de azt se feledjük el, hogy a meglévő paksi turbinák ideje is rövidesen lejár, tehát nemcsak bővítésről, hanem felújításról is van szó.

 Ha élni és fejlődni akarunk, a mai helyzetünkben kényszerpályán mozogva,  az a kérdés: hogy lesz-e villanyunk, vagy sötétben fogunk botorkálni.

                             vitéz Hábel György,

ny. főmérnök,

Budapest

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Hábel György: Ukrajna, Oroszország konfliktusa - Kárpátalja szempontjából
Erdélyi Szövetség - © 2008 - 2026 - erdelyi-szovetseg.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat