Erdélyi Szövetség

"Széles körben ismertetnünk kell a félrevezetett világgal a valóságos magyar múltat, s az igazság feltárása által vissza kell szerezzük szétszakított népünk önrendelkezési jogát" (Wass A)

Székelyföld szabadságáért, területi autonómiájáért és a magyar történelmi egyházak által fenntartott erdélyi iskolák visszaállamosítása ellen tartottak tiltakozó demonstrációt a budapesti román nagykövetség épülete előtt mintegy háromszáz ember részvételével szombaton.

A budapesti megmozdulással egy időben az Igazág Napja elnevezéssel Sepsiszentgyörgyön és más erdélyi magyarok lakta városban is megmozdulást tartottak, hogy kifejezzék tiltakozásukat az erdélyi Székely Mikó Kollégium önkényes visszaállamosítása ellen. 

Tiltakozunk a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium önkényes visszaállamosítása,   Markó Attila és Marosán Tamás elítélése ellen !

 

A budapesti székhelyű 1988-ban alapított Erdélyi Szövetség tagjai követelik, hogy az európai jogrend alkalmazását Románia ne csak színleg tartsa be!

Hagyjon fel az 1920-tól gyakorolt kisebbségpolitikájával, miszerint a nemzetközi dokumentumokban ígéretet tesz a területén élő magyar nemzetiségű lakosság nyelvi, oktatási, vallási és kulturális jogainak biztosítása mellett, közben fokozatosan elsorvassza intézményeit!

Emlékeztetni szeretnénk Önöket arra, hogy a magyarországi románság története a XVII. századtól 1920-ig az egyházaik vezetése alatt önálló, anyanyelvi iskolarendszer kialakítását tette lehetővé a mindenkori magyar állam eszmei és pénzügyi támogatásával, ami a románság számának és gazdasági erejének fokozatos növekedésében is jelentkezett 1920-ig.

A magyarellenes Slavici írja: „A provizórium idején bevezetett gyakorlat és a nemzetiségek egyenjogúsításáról szóló törvény alapján a románok jogosan használhatták nyelvüket a közigazgatásban és az igazságügyi hatóságok előtt. 1872-ben ezt a jogot tiszteletben tartották és mi román ügyfeleink pereit románul folytattuk fel egészen a legfelsőbb fórumig, amely határozatait és végzéseit nekünk ugyancsak románul hozta. A románok jogait még inkább elismerték a közigazgatásban".

A dualizmus kori Magyarországon 2901 román elemi iskola működött, míg Szerbiában Bulgáriában, Oroszországban egyetlenegy román tannyelvű iskola sem volt. S az 1864-es román oktatási törvény nem engedett meg nem román nyelvű iskolát működni; megszüntették a csángó-magyarok iskoláit.   Vaida-Voevod 1923-ban kijelentette: Magyarországon kezünkben volt a törvények védőpajzsa: a törvények számunkra is törvények voltak."

 

Mindezzel szemben 1920 után az eltelt 80 év alatt a magyarság száma a felére csökkent a diszkriminatív gazdaságpolitika, oktatáspolitika és a magyar egyházak ellehetetlenítése folytán. A gyulafehérvári gyűlés 1918.dec.1-jén elfogadta az uniót a területi autonómia jellemzőinek ígéretével:

"Teljes nemzeti szabadság az együtt lakó népek számára. Minden népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához és igazságszolgáltatásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből való egyének által. A törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában való képviseletre minden nép, népességének számarányában nyer jogot."-  A Romániával 1919. decemberében Párizsban aláírt békeszerződés értelmében tilos volt a gazdasági, hivatalviselésbeli és nyelvi vallási diszkrimináció. A 11. cikkely korlátozott autonómiát ígért a székelyeknek, szászoknak:

"Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett, vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen." - Románia kötelezte magát arra, hogy a szerződés bizonyos rendelkezéseit alaptörvényekül ismeri el, és semminemű törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés nem lesz ezekkel a részekkel ellentmondásban, továbbá, hogy ezekkel a rendelkezésekkel ellenkező törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés nem lesz hatályos. Azonban már az 1923. évi alkotmány az országot román nemzetállammá nyilvánította, és visszavonta a gyulafehérvári határozat fontos ígéreteit! C.G. Dissescu szenátor, egyetemi tanár az 1923-as alkotmánytervezet készítője szerint: az "egységes" jelző az említett 1.§-ban "...kizár a helyi önkormányzattal való mindennemű foglalkozást és tervezgetést. A regionalizmus az új alkotmány betűjével és szellemével ellentétes és azt az új alkotmány elítéli. Ennek gyakorlása államellenes bűncselekmény lehet." - 1921-ben az Igazságügyminisztérium körrendeletével valamennyi bíróságot arra kötelezte, hogy szóban és írásban kizárólag a román nyelvet használja. Az 1925-ös közigazgatási törvényjavaslatban a törvényhozási tanácsra bízták a helyi kisebbségi nyelv engedélyezését, ami gyakorlatilag a kisebbségi nyelv használatának a visszautasítását jelentette. A román földbirtoktörvény az erdélyi románság előnyére és a magyarság gazdasági visszaszorítására tett egyértelmű intézkedéseket. Hossu Longhin szenátor kijelentése szerint: ..."ha azt akarjuk, hogy ezeknek a területeknek eredeti román karaktere legyen, ha minden ízében románná akarjuk tenni, akkor tulajdonába kell adnunk a földet."- Míg a román egyházak földjei növekedtek, több mint 314 000 holdnyi földet vettek el a magyar egyházaktól, amelyek pedig a jövedelmet hagyományosan főként kulturális és oktatási célokra használták föl. A román és nem román nemzetiségű lakosság közti különbség nemcsak az adókivetésben, hanem az adó behajtásában is szemmel láthatóan érvényesült. A román pénzügyminisztérium hivatalos kiadványa szerint, 1924-től 1926-ig Erdélyben 205 millióval több egyenes adót fizettek, mint a régi román királyságban.

A magyar nyelvű oktatás 1919 után gyakorlatilag a felekezeti iskolákba szorult vissza, ezernél több magyar tannyelvű állami népiskola szűnt meg. Az 1930-31-es tanévben 483 református, 297 katolikus, 36 unitárius és 6 evangélikus elemi iskolát tartottak fönn - minden államsegély nélkül. Ezekbe a magyar tankötelesek 57,6%-a járt. A többieknek elvileg magyar nyelvű állami iskolákba vagy román iskolák magyar tagozataiba kellett volna járniuk, de ezeknek a száma állandóan csökkent. Így a magyar gyermekek jelentős százaléka román tannyelvű iskolákba volt kénytelen járni, ahová egyébként a Székelyföldön származást kutató névelemzés alapján is kényszeríthették őket. A megállapított nemzetiségi kulcsszám (numerus clausus) a főiskolai hallgatóknál 5,5% volt, de a magyarok közül 3,1% jutott be felsőfokú oktatási intézménybe.

 

Az egyházak egyedül maradtak a nyelv és identitás védelmezői 1920 után:

Románia a Szentszékkel 1927-ben kötött megegyezést. A Szentszék engedélyezte egy ötödik román görög katolikus püspökség felállítását, s így a közös román görög katolikus és magyar  római katolikus püspökök  tanácsában a román püspökök többségre jutottak. Így a magyar katolikusok állampapírjaiból szervezett  Patrimonium Sacrum felett a román többségű egyházi vezetők döntöttek. Majd 20 évig folytattak küzdelmet a Római Katolikus Status megszüntetése és vagyonának elkobzása ellen, amelyet egy kolozsvári egyetemi tanár (Ghibu Onisifor) vezetett, s akinek e célból megjelenített munkáit a szakminisztériumok pénzén adták ki. (A Status jellegzetes autonóm erdélyi intézmény volt. Mint választott katolikus világi testület a protestáns fejedelemség idején létesült és a második világháborút követő évekig állt fenn. Kezdetben egyház-igazgatási feladatokat is magára vállalt.) Birtokait (szántóföldjeit, erdeit) már az 1921. évi román földreform csaknem teljesen kisajátította.

 

A magyar egyházi iskolák is a tanügyigazgatás alá tartoztak, nem élvezték a dualizmus korából az egyházaknak adott önálló tanügyi igazgatás szabadságát. Az iskola felszerelésére, az épületre, a más vallású tanulók kizárására vonatkozó tanügyi rendelkezések révén 1923-24-ben felekezeti iskolák százait zárták be. Az 1920 végén meglévõ 1 184 magyar felekezeti iskola 1928-ra 818-ra apadt. (A Székelyföldön magasabb mint másutt az iskolabezárás.)

 

A román egyházakat minden módon (pl. földosztás) előnyben részesítették, s ezt a megkülönböztetést rögzíti az  egyházak közötti diszkriminációt tartalmazó 1928. évi kultusztörvény, az 1939-es alkotmány. A 30-as években a székelyföldi parasztokat arra kényszeríthették, hogy a kisszámú odahelyezett, a román nemzeti egyházhoz tartozó román tisztviselő és erőszakkal áttérítettek számára templomokat építsenek, minthogy román állami iskolákat is fel kellett építeniük.

 

1945-ben - a békeszerződések előtt, a valamiféle területi elcsatolástól való félelemben - kiadták a Nemzetiségi Statútumot (86/1945. számú törvény), amely 30% nemzetiségi lakos esetében lehetővé tette a nyelvhasználatot az igazságszolgáltatásban és a közigazgatásban, bár a kolozsvári egyetemmel kapcsolatosan a kétnyelvű egyetemet szorgalmazott. Az 1945. márciusában megalakuló Gróza-kormány - a Magyar Népi Szövetség és más szervezetek kérésére ígéretet tett a közigazgatási autonómia egész Erdélyre való kiterjesztésére, de még ugyanabban a hónapban feloszlatta a 11 észak-erdélyi megye önszerveződéssel megválasztott tanácskozó testületét.

Az 1952-es alkotmány lehetőséget nyújtott a tömbben élő székelyek számára egy Magyar Automóm Tartomány fölállítására. Az előterjesztéskor a pártfőtitkár Gheorghiu Dej a sztálini nemzetiségpolitikai gyakorlat követését jelölte meg célként. (Nem rendelték az autonóm területhez Aranyosszéket, Barcaság és Moldva magyar lakta területeit.) Mintául az 1936-os sztálini alkotmány "szocialista területi autonómiája" szolgált. Nem sejtette senki, hogy ez egyben azt jelentette, hogy ami elfogadott volt Erdély nemzetiségek lakta területein: a román, magyar, és a német nyelv akadálymentes használata, az a jövőben csak a Magyar Autonóm Tartomány területére korlátozódik.

1960-ban N. Ceausescu beterjesztette az új közigazgatási reformot: A Magyar Autonóm Tartomány nevét Maros - Magyar Autonóm Tartományra változtatták olymódon, hogy a magyarság számaránya csökkent a román lakta részek hozzácsatolásával és magyarlakta területek elcsatolásával.

1967-es RKP határozat értelmében a közigazgatás újabb átalakítására kerül sor; megszűnik a Maros-Magyar Autonóm Tartomány is. Az új beosztás csak részben felelt meg az 1918 előttinek; csökkentették a falvak számát, növelték a városokét.

A módszerek a régiek: A kompakt etnikai tömböket céltudatosan fellazítja az "urbanizáció" állami ipartelepítéssel összekötve, amelynek során a központi szakember-kihelyezéssel megváltoztatják az adott város, település etnikai összetételét. Numerus clausus érvényesült a felsőfokú intézményekbe való bekerülésnél, munkahelyi felvételeknél.

Az 1872-ben alapított - 1918-ban románná, 1940-ben újra magyarrá tett kolozsvári egyetem utódjaként létrehozták a Bolyai Jánosról elnevezett magyar egyetemet, majd az ebből késõbb kiváló marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti kart. Ugyancsak Kolozsváron mezőgazdasági főiskola, zenekonzervatórium, képzőművészeti főiskola, Marosvásárhelyen színi akadémia, tanítóképző és az 1948-tól szervezett csángó iskolák ellátására Bákóban magyar tanítóképző létesült. Mindez tiszavirág-életű volt. A kormányzat módszere először a kisebbségi iskolák román tanintézetekkel való egyesítése volt, majd egyre kevesebb magyar hallgatót vettek föl, végül a jelentkezők alacsony létszámára való tekintettel felszámolták a magyar tagozatokat. 

Összegzésül megállapítható, hogy először az Erdélyben őshonos magyarság fővárosát, Kolozsvárt fosztották meg a magyar oktatási és kulturális intézményeitől, aminek következtében az ott lakó magyarság száma mára 20 % alá apadt. Ugyanezt a módszert alkalmazták a székely Marosvásárhely magyarsága ellen, s most már  a Székelyföld asszimilálása lépéseként a cél a székely Mikó Kollégium elvétele!

 

Az Erdélyi Szövetség 1988-89-ben is felemelte szavát a falurombolás és az ott élő magyarság elleni diszkrimináció megszüntetése érdekében, most kifejezzük tiltakozásunkat a 90 év óta változatlan román diszkriminatív, az Európai Unió alapelveit semmibe vevő kisebbségpolitika ellen!

 

Az Erdélyi Szövetség nevében tiltakozunk a marosvásárhelyi orvoskar elvétele és a Székely Mikó Kollégium elvétele ellen! A sepsiszentgyörgyi tüntetéssel egy időben Budapesten, a Román Nagykövetség épülete előtt tiltakozunk szeptember 1-én 11 órakor!

 

Budapest, 2012. szeptember 1.

 

 

                                                                                                                                                                                                                   Erdélyi Szövetség, Budapest

 

 


Slavici: Lumea prin care am trecut. Bucuressti ,1930. 64-65p

Bíró Sándor: Kisebbségben és többségben. Románok és magyarok (1867-1940). Európai Protetáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 237, 246.p. Minden 1016 románra jutott egy román nyelvű elemi nálunk, míg Romániában csak minden 1418.lakosra. in: Raffay Ernő: A vajdaságoktól a birodalomig. Az újkori Románia története. JATE. Szeged,1989.125,171.pp.

Az 1886-os törvény vezette be a teljes iskolarendszer feltétel nélküli állami ellenőrzését. A későbbi törvénymódosítások már kimondották, hogy nyilvánossági jogot csak azok kaphatnak, amelyek állami tantervet használnak, és kizárólag román nyelven oktatnak, még abban az esetben is, ha az iskola az ország nem-románok lakta területén van. Nyilvános jogú iskolában csak államilag képesített, született román tanító oktathatott.

Hévizi Józsa: Autonómia-típusok Magyarországon és Európában, Püski, Bp., 2001. 137.p.

Idézi Bíró Sándor: Kisebbségben és többségben. Románok és magyarok (1867-1940). Európai Protetáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1989.289.old.

Nagy Lajos: A kisebbségek alkotmányjogi helyzete Nagyromániában, Minerva-nyomda Rt, Kolozsvár, 1944. 64.old.

Biró Sándor: Kisebbségben és többségben (Románok és magyarok 1867-1940) 309.p

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 37
Tegnapi: 79
Heti: 241
Havi: 1 077
Össz.: 120 288
Oldal: A Mikó Kollégium ügyében
Erdélyi Szövetség - © 2008 - 2018 - erdelyi-szovetseg.hupont.hu