A hivatalos és nem hivatalos Magyarország embermentő tevékenységéről 1945 után nem volt tanácsos írni…
Az Erdélyi Szövetség 2014. november 8-ánEmbermentés a vészkorszakban – konferencia a holocaust 70. évfordulóján címmel szervezett tanácskozásán új tudományos kutatási eredmények tükrében mutathatta be – a magyar és határon túli történészek, felkérésével – azt a kiterjedt embermentő tevékenységet, amelyet a vészkorszakban üldözött személyek, zsidók megmentése érdekében szerzetesek, papok, egyházi és civilszervezetek, állami alkalmazottak hálózata végezett a Kárpát-medence egész területén. Az ő halál-megvető bátorságuk nélkül Angelo Rotta pápai nuncius vagy Raoul Wallenberg svéd diplomata sem tudott volna annyi üldözöttet megmenteni. 1944 november végén a Lajos utcai titkos megbeszélésen…iratok, fotók, jegyzőkönyvek voltak az asztalon, élő igazolása a magyarság többségének humánus helytállásáról, Európában egyedülálló segítség-nyújtásának hiteles bizonyítékairól. Wallenberg el akarta juttatni a szövetségesekhez azokat… (54.old.) Esterházy János, Salkaházi Sára, Slachta Margit, Járosi Andor evangélikus esperes, Miskolczy Dezső, Haynal Imre orvosprofesszorok, Csőgör Lajos fogorvos, Vita Sándor (Erdélyi Párt), P. Raile Jakab (a „farkasbőrbe bújt bárány”), Kollár Ferenc SJ, Soos Géza ref. lelkész, a keresztény egyházak mentőakcióinak koordinátora – könyvünk hősei között.
Egy olyan válogatást tarthat kezében az olvasó, amely a tájékozódás mellett segítheti a Holocaust-megemlékezések előkészítését éppúgy, mint a téma történelmi feldolgozását, hiszen e tények, adatok a tankönyvekből mai napig kimaradtak.
Tartalom:
DR. LATORCAI CSABA: Embermentés a vészkorszakban
MONA ILONA SZOCIÁLIS TESTVÉR: Üldözötteket, zsidókat mentő magyarok, keresztény szervezetek a vészkorszakban
DR. SZEKÉR NÓRA: A Magyar Függetlenségi Mozgalom embermentő tevékenysége
DR. MOLNÁR IMRE: Esterházy János és más felvidéki embermentők üldözött zsidóság védelmében kifejtett tevékenységének főbb dokumentumai a II. világháború idején
PROF. DR. KAPRONCZAY KÁROLY: Lengyel zsidó menekültek magyar földön a második világháború éveiben
DR. GAAL GYÖRGY: Igaz emberek a „kincses városban”
KÓNYA-HAMAR SÁNDOR: Erdélyi holokauszt – Vita Sándor, a szakértelem, a tisztesség és a hűség XX. századi bajnoka
BIKFALVI GÉZA: A jezsuiták embermentő tevékenysége a holokauszt idején
DR. HÉVIZI JÓZSA: Papok, plébánosok az üldözöttekért – A zsidómentés hálózata
HOZZÁSZÓLÁS Magyaródy Szabolcs: Antiszemitizmus?
MELLÉKLET Balogh Lajos operaénekes életmentése a holokauszt idején az Operaházban
)
Könyvismertető:
EMBERMENTÉS A VÉSZKORSZAKBAN MAGYARORSZÁGON.
Erdélyi Szövetség-Kráter kiadása, Pomáz, 2019. szerk. Bácsfainé Dr. Hévizi Józsa PhD
A hivatalos és nem hivatalos Magyarország embermentő tevékenységéről 1945 után nem volt tanácsos írni, hiszen a német megszállást 50 éves szovjet megszállás követte, amelynek éppúgy egy fasiszta Horthy-rendszer képére volt szüksége a hatalma igazolásához, mint a szárnyai alatt kiépülő Rákosi- majd Kádár-rendszernek. A Reggel című lap embermentőkről szóló cikksorozatát Havasi Ferenc főrabbi Dienstl András ny. alezredes hősi helytállásáról szóló tanúságtételét követően betiltották, az újságíró Berény Imrét elbocsátották. -írja Móna Ilona szociális nővér a kötetben. – A köztudatot az a tény határozta meg egyedül, hogy a legtöbb zsidóáldozatot Magyarországról hurcolták el a megsemmisítő táborokba.
Az Erdélyi Szövetség 2014. november 8-án tartott konferenciáján, a holocaust 70. évfordulóján arra kerestünk a felkért egyetemi tanárok, történészek segítségével választ, hogy a német megszállás alatt volt-e ellenállási mozgalom, s hogyan kapcsolódott össze az embermentéssel?
„1944 november végén a Lajos utcai titkos lakáson volt a Szövetség vezetőinek megbeszélése 18 személy volt jelen, személyesen gr. Bethlen István is Wallenberg nagyon sápadt, fáradt volt, ismertette a vészesen rossz eseményeket, árulásokat… Az értekezleten határozták meg a jövőbeni feladatokat, személyekre vonatkozóan. Az asztalon voltak iratok, fotók, tanúsítványok, jegyzőkönyvek stb., élő igazolása a magyarság többségének humánus helytállásáról, Európában egyedülálló segítség-nyújtásának hiteles bizonyítékairól. mindezről készült több példány másolat. Wallenberg el akarta juttatni a szövetségesekhez azokat. (54.old.) – olvashatjuk özvegy Hajósné tanúvallomását Dr, Szekér Nóra: A Magyar Függetlenségi Mozgalom embermentő tevékenysége című írásában a kötetben. Szekér Nóra e mozgalom történetét visszavezeti gr. Teleki Pál által a miniszterelnökségén létrehozott két osztály, a Tájékoztatási osztály és a Nemzetpolitikai Szolgálat titkos tevékenységéhez. Míg a hivatalos Magyarország németbarát szólamokat hangoztatott, az adott történelmi helyzetéből kényszerítve, addig a Nemzetpolitikai Szolgálat heti 30-40 000 náciellenes röplapot nyomtatott ki és terjesztett – Kovrig Béla egyetemi tanár vezetése alatt.
Kovrig Béla egyetemi tanár volt az egyik legfontosabb összekötő kapocs az egyházak és a kormányzat között. Ő a Horthy-korszak legnagyobb szabású szociális intézkedési sorozatának kidolgozója, aki az irányadó katolikus folyóirat; a Magyar Kultúra oldalain a keresztényszocializmus gyakorlati feladatairól rendszeresen publikált. Először a németek háta mögött működő egyesületeket instruáló Társadalompolitikai Szolgálat, majd 1940-től a Nemzetpolitikai Szolgálat vezetője 1942-ig, leváltásáig. A szolgálat szorosan együttműködött az egyházakkal és paraszt- és munkásszervezetekkel. Tagjai közé tartozott például Varga Béla, Kovács Béla és Pehm József, a későbbi Mindszenty hercegprímás , Serédi Jusztinián hercegprímás, báró Apor Vilmos püspök, a zsidókat mentő Szent Kereszt Egyesület elnöke és számos pap. Feladatuk volt a német- és nyilas tevékenység felderítése, az ellenük való védekezés. A fehérvári egyházmegyében az esperes-kerületi üléseken rendszeresen vizsgálták az ifjúsági szervezetek működését. Az egyházi vezetők és szervezeteik terjesztették a titkos propagandaanyagot (Teleki hivatalos politikájával szemben), és szervezték a maguk egyházi egyesületeikkel, plébániai egyházközségeikkel az ellenállást a nyilas és a Volksbund mozgalommal szemben; s a zsidómentést szintén plébániai és egyházszervezeti szinteken Apor püspök és az Actio Catholica irányításával, erről tanúskodnak a fehérvári egyházmegyében tartott tanítói, papi gyűlések, továbbképzések. A nyilasok elleni küzdelmeikkel kapcsolatosan írta Shvoy fehérvári püspök körlevelében: „Nem egy KIOE-tagot vertek meg a mozgalom ellenfelei, de a mártíromság csak növelte lelkesedésüket. Volt, aki más városba ment apostolkodni, kiverték a fogát, megkéselték a hátát, de hitvalló gyanánt annál nagyobb sikerrel munkálkodik.”-
Nem véletlen, hogy a fehérvári egyházmegyében Shvoy alatt bontakozott ki hatalmas németellenes szervezkedés, zsidómentés, hiszen Shvoy a maga egyházmegyéjében megvalósította az az egyesületek, illetve csoportjaik egyházmegyei, espereskerületi és egyházközségi szervezeten belüli autonóm működését.
Teleki halála után az ellenállási mozgalom – Magyar Függetlenségi Mozgalom – e gyökerekből fejlődött ki, Szent -Iványi Domokos vezetése alatt, míg a zsidómentés hálózatának megszervezése, kialakítása Soos Géza református lelkész irányításával fogta össze a protestáns, katolikus, zsidó szervezeteket, Angelo Rotta, és a svéd Wallenberg mentőakciónak gyakorlati megvalósításával. Szekér Nóra említi, hogy Wallenberggel együttműködve nyilas egyenruhába bújtatott fiatalok fegyveres fogolyszabadításokat hajtottak végre. Erre vonatkozóan Móna Ilona szociális testvér, Slahta Margit és Salkaházi Sára rendtársa írása mellett a jezsuita embermentéseket feldolgozó Bikfalvi Géza írásában is olvashatunk: P. Jánosi József a svéd vöröskereszt és a pápai nunciatúra menleveleivel az üldözöttek százait mentette meg. p. Raile Jakab SJ, a farkasbőrbe bújt bárány esténként a nyilasokkal iszogatott, kártyázott, hogy terveikről informálja az ellenállást; szakács testvértől gyomrát felkészítő ételeket kért, gyakran olajat ivott, hogy bírja az alkoholt. Gennaro Verolino, a pápai nunciatúra titkára e rendházban vészelte át az oroszok bevonulását…Kutatásaimban általános gyakorlatként fordul elő a kikeresztelés, amit a plébánosok saját meggyőződésükből titkon cselekedtek; a budafoki História Domusban találtam több bejegyzést, továbbá a Szent Kereszt egyesület formanyomtatványát, amellyel kikeresztelkedett zsidók érdekében végzett tevékenységükhöz. Figyelemreméltó a helyi papság kiállása a Buda-környéki sváb falvakban, mint Mezgár Lajos, Pelsőczy Ferenc, Folláth Ádám tevékenysége. Endre László rendeletére Budafokon a városszéli téglagyárban akarták elhelyezni a deportálásra szánt zsidókat. Mezgár Lajos többször felkereste Jegg Géza polgármestert, hogy akadályozza meg ezt az embertelen intézkedést Schück István cukrász említi Mezgár kiállását a bombatámadás következtében föld alárekedtek kimentésén dolgozó munkaszolgálatos zsidók mellett, akiket a nyilasok kövekkel dobáltak meg… – Mindebből az következik, hogy további helytörténeti adatok árnyalhatják a zsidómentésről való eddigi ismereteinket. Nem véletlen, hogy Móna Ilona számos példát felsorolva hangsúlyozza, hogy minden foglalkozást űző embert megtalálunk az embermentők között: földbirtokost, vízszerelőt, csendőrt, házfelügyelőt, honvédet, nyomdászt, péket orvost, stb.
Professzor Dr. Kapronczay Károly a lengyel zsidó menekültekről írott cikkében is egyértelműen kiviláglik a lengyel- magyar katolikus hierarchia, továbbá a magyar állami vezetés és a lengyel földalatti hadvezetés összefogása a lengyel polgári és katonai személyek mentésére , magyarországi ellátására, bújtatására vonatkozóan. A lengyel menekültek, zsidók mentésébe 1939 őszétől kapcsolódott bele Angelo Rotta nuncius és Verolino titkár. id. Antal József a Belügyminisztérium IX. osztályával települt ki 1939 szeptemberében a határra, hogy az azt átlépő lengyel polgári és katonai személyek számára szükséges dokumentumokat, keresztleveleket kiállítva irányítsák őket a táborokba. Többek között nevelőintézményeket, iskolákat, óvodákat, gimnáziumot, a váci menekült árvák otthonát működtették katolikus papok felügyelete alatt.
dr. Molnár Imre Esterházy János és más felvidéki magyar embermentők üldözött zsidóság védelmében kifejtette mentő akcióit mutatja be írásában:1942-ben Szlovákiába a zsidók kitelepítéséről (deportálásáról) szóló törvényjavaslatot egyedül ő nem szavazta meg; saját birtokain rejtegetett zsidó menekülteket testvérével Lujzával. Útleveleket szerzett, elintézte a Magyarországra menekített személyek befogadását, hivatalos papírjaikat a Keresztes- Fischer Ferenc által vezetett belügyminisztérium segítségével. saját gépkocsiján is csempészett át menekülőket. Esterházy Lujza emlékirata szerint testvére a belügyminiszterrel arról is egyeztetett, hogy a Szlovákiából menekülő zsidók szükség esetén akár útlevél és vízum nélkül is Magyarország területére léphessenek, és ott a lengyelekhez hasonló menekült státuszban részsüljenek.- Az Ameican Jewis Committe őt Wallenberg mellé állította, aki szintén életével fizetett azért, hogy hű maradt az erkölcsi törvényekhez és vállalta a halára szántak védelmét.
Dr. Gaal György művelődéstörténész, Igaz emberek a kincses városban címmel bemutatta a kolozsvári zsidóság történetét és a vészkorszakban folyó mentéseket. A téglagyárba gyűjtött mintegy 18 000 zsidót deportálják egy 388 tagú csoport kivételével, akiket június 10-én Budapestre visznek, hogy ott a Kasztner-csoport tagjaiként Svájcba menekítsenek. Márton Áron püspök 1944. évi Szent Mihály templomban a bérmáláskor elmondott beszéde mellett kiemelte leveleit a miniszterelnökhöz és a belügyminiszterhez, amelyben a deportálásra vonatkozó rendeletek visszavonását kérte. Járosi Andor evangélikus esperes a „Szamos-parti Wallenberg” címet érdemelte ki, de Tóth József közgazdász, Szabó T Attila nyelvész, Mikó Imre jogász-politikus, Bánffy József báró mellett kiemelkedtek az egyetem orvosprofesszorai, akik a klinikájukra utalva mentették a veszélyeztetett személyeket, mint Miskolczy Dezső ideggyógyász, Haynal Imre bel- és szívgyógyász, Klimkó Dezső sebészprofesszor, Csőgör Lajos fogorvos. – akiknek ugyanaz az üldöztetés, börtön lett a sorsuk 1945 után, mint a magyarországi embermentés szervezőinek… A mentésnek egy különös módja volt a gyermekek fiktív örökbefogadása.
Kónya Hamar Sándor közírót, politikus, Vita Sándor örököseitől kapott dokumentumok alapján írta meg a kolozsvári HITEL folyóirat köré tömörült, majd az Erdélyi Magyar Párt vezetőit adó jeles személyek embermentésben való részvételét. A Belügyminisztériumban a mentesítési osztály vezetője volt az erdélyi származású Szilágyi László segítségével mintegy 60-70 zsidó család- 210 ember számára tudott mentesítést szerezni. Tamási Áron apósáék ügyében külön is beszélt Jaross Andorral, aki azt mondta Vita Sándornak, hogy mentesítést ugyan nem tud adni számukra, de maradjanak nyugodtan a kórházban, nem fogják őket elvinni. Így is történt. – Ezen politikusok sorsa is a börtön és az üldöztetés lett 1945 után.
Könyvünk zárásaként a budapesti Operházban zajló zsidómentésről szól a mentés egyik irányítójának leánya, amiről eddig nem lehetett olvasni. A Könyv az NKA támogatásával jelent meg.
A könyv magyar nyelvű változata a Kráter Kiadónál, a LIBRI, a Lant könyvhálózatban, megrendelhető, megvásárolható.