---

Bácsfainé Dr. Hévizi Józsa (Erdélyi Szövetség elnöke):

 

Arányosított önkormányzatot szórványban, vegyes népességű településeken, területi autonómiát többségben! 

(A világ etnikai konfliktusainak feloldása - a kollektív joggyakorlat fokozataival )

 

Szent István óta a Magyar Királyságban a kisebbségek anyanyelvhasználatának, identitásának megőrzésének különböző módjai alakultak ki, Svájcot leszámítva, Európában egyedülállóan. Ezek az autonómiatípusok a szentkorona-tanba beépülve századokon át[1] biztosították a magyar királyságban a nemzetiségek (mai szóval a kisebbségek) békés együttélését. Ezek az egyházi és területi autonómia, és a városokban kialakult arányos önkormányzati rendszer. Ez utóbbi modernségét bizonyítja, hogy az északír nagypénteki megállapodás egyik sarokköve ezen az elvre épül. Ezt a szórványban élők számára nyújthat megoldást napjainkban, a Helyi önkormányzatok európai chartájára[2] alapulva!

 

             

I. Területi (regionális) autonómia (subsidiaritas elve az államfelépítésben)

 

A Magyar Királyságba átöröklődött a törzsi társadalomból a mellérendelő szervezési elv, amely elv a magyar nyelv szerkezetében is meghatározó. Már a korai Árpád-kortól lehetőség nyílt kollektív jogok gyakorlására a területi autonómia keretei között[3]:

A területi autonómia különféle változatainak megvalósulása Magyarországon (horvát bánság, jász-kun kerületek, székely székek, szász egyetem, felvidéki bányavárosok szövetsége stb.) lehetőséget nyújtott a különböző jogállású társadalmi csoportoknak saját önigazgatásuk

megszervezésére, az etnikai csoportok regionális szintű szerveződésére, érdekeik érvényesítésére, identitásuk több száz éven keresztüli megőrzésére, anyanyelvű irodalom, kultúra kifejlesztésére az Árpád-kortól. Míg Európa centralizál és beolvaszt, nálunk egyfajta – a lovasnomád törzsszövetségekre visszavezethetően – mellérendelő viszony alakul ki az együtt települő székely, palóc, majd később a horvát, kun, szász népcsoportokkal[4]. E területi vagy regionális autonómia mai modern példája a tömbben élő népcsoportok számára az 1998-ban megszavazott skót alkotmány szerint működő skót modell:

 

Európai Parlamentben 8 skót képviselő

EU Brüsszeli Bizottsága

Brit kormányban: Skót Minisztérium

Brit Parlament (Westminster)

 

 

Skót parlament

Skót kormány

 

 

Saját ügyek:                                                              Westminsterrel közös ügyek:

 

Törvénykezés                                                             Alkotmányozás

Önkormányzatok                                                        Honvédelem

Rendőrség, tűzoltóság                                     Nemzetbiztonság

Oktatás, kultúra, sport                                     Energiagazdálkodás

Egészségügy                                                              

Lakásügy

Gazdasági fejlesztés

Közlekedés

Környezetvédelem

Mezőgazdaság

Hal-, húsgazdálkodás

Erdészet

 

Az Európai Unió keretei között önálló NUTS 2 régióként is működhetnének ezek az összefüggő, magyarok lakta területek akár a Felvidék déli magyarok által tömbben lakott részére, vagy a Délvidékre vagy a Székelyföldre vonatkozóan!

 Izsák Balázs ezt így összegzi: „ Az Európai Parlament és Tanács1059/2003/EK számú, a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló rendelete előírja, hogy ezeket a régiókat a gazdasági, társadalmi, történelmi, kulturális és környezeti körülmények figyelembevételével kell létrehozni. Ennek megfelelően lett önálló NUTS 2 régió Dél-Tirol, Valle d’Aosta, Friuli-Venezia Giulia, Korzika, Szardínia, Katalónia, Baszkföld, Galícia, Frízföld, Bretagne. Románia az egyetlen Európai ország, amely figyelmen kívül hagyta ezeket a rendkívül fontos kritériumokat, és belekényszerítette a 75%-ban magyar többségű Székelyföldet egy olyan régióba, ahol székely-magyar közösség részaránya kevesebb 30%-nál. Ha ez a tartomány közigazgatási hatásköröket is kap, akkor ezzel Románia megsérti a Kisebbségi Keretegyezménybe és a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájába foglalt kötelezettségeit.”[5] – Azonban érdemes alkalmazni a dél-tiroli modellt is ott, ahol két népcsoport viszonylag élesen elkülönülve él:

 

Trentino-Südtirol autonóm terület

(Alkotmányreformok: 1948,1971,2001.)

(Lakosság 2001-ben: 460 635 fő: 24,6% olasz, 64,4% német,4,1%ladin)

 

 

Regionális Tanács olasz v. német elnökkel/ félidő			Regionális kormány
35 képviselő	35 képviselő

 

 

Bozen  (főleg osztrák-németek, ladinok)          Trentinó (főleg olaszok, ladinok)

kormány

Parlament 35 képviselő

Parlament 35 képviselő

kormány

           

 

 

 

 

 

Saját ügyek                                         Közös ügyek az olasz kormánnyal

Kereskedelem                                     nemzetközi kapcsolatok

Ipar                                                     légi és földi szállítás,külkereskedelem

Vízügy                                                 energiagazdálkodás, tud.kutatás

Mezőgazdaság

Törvénykezés meghatározott területeken

Közigazgatás                                                             

Oktatás, kultúra

Közhivatali állások/ részarány

Támogatások/részarány

Olasz/német/ladin saját iskolarendszer

 

Nyelvek: 2-3 hivatalos nyelv: német, olasz,

 ladin (csak az általuk lakott településeken)

  

 

 

II. Egyházi-kulturális autonómia – identitást erősítő szerepe

Az egyházi autonómia[6] a századokon át a határon túlról folyamatosan beszivárgó, betelepülő („vendégmunkások”) számára az önálló erdélyi fejedelemség XVI. századi történetében alapozódik meg: A protestáns erdélyi fejedelmek felismerve, hogy kultúrát csak anyanyelvükön adhatnak a beköltözőknek, XVI. századtól szorgalmazták az anyanyelvű igehirdetést, és állítottak fel nyomdát, iskolát az oláh (román) népesség számára. Miközben Európában mindenütt vallásháborúk dúltak, 1568-as törvénnyel Erdélyben a református, lutheránus, unitárius és katolikus vallások együttes használatát elsőként engedélyezték!

János Zsigmond erdélyi fejedelem  (1541-1571) elrendelte, hogy templomaikban a liturgia nyelve az egyházi szláv helyett a román legyen[7]. I. Rákóczi György mikor Biharban román püspökké erősíti meg Burdánfalvi Ábrahámot, az oklevélben (1641) utasítja, hogy románul prédikáljon s papjaival is úgy prédikáltasson "a szegény oláhságnak maguk születettek nyelvükön, hogy abból naponként épületet vehessenek az üdvösséges tudományban és vallásban s így az babonás tévelygésnek homályából napról-napra világosságra vezéreltessenek"[8]. - 1669-ben fejedelmi parancsra megnyíltak az első román népiskolák. Bethlen Gábor fejedelem törvényben rendelte el 1624-ben, hogy a földesurak ne tartsák vissza a jobbágyok fiait az iskola látogatásától, mert amelyik megteszi, 300 forint pénzbüntetést fizet.  A fejedelemasszony, Lorántffy Zsuzsanna Fogarason alapított román iskolát.

A 150 éves török uralmat követő felszabadulás idején I. Lipót 1690. és 1691. évi oklevele a betelepülő görögkeleti szerbek részére a hajdúkéhoz hasonló katonai státust és egyházi autonómiát (anyanyelvű iskolák, gimnáziumok felállításával) biztosított[9]. II. Lipót ezt az 1791. évi XXVII. törvénycikkel megerősítette.[10] Az 1868. évi IX. tc a külön választott szerb és román görögkeleti egyházaknak önkormányzati jogokat adott; önállóan kezelhették egyházi, iskolai és alapítványi ügyeiket. E törvény szellemének felelt meg az 1868. évi XLIV tc, a nemzetiségi tv. éppen úgy, mint a dualizmus kori oktatási törvények. A XIX. század végén a nemzetiségi vezetők, politikusok nagy része az egyházi autonómia kebelén nevelődik föl. Az egyházi autonómia nyelvi kulturális identitást megőrző szerepe miatt tekinthető az autonómia felé vezető út első lépésének, ennek maradéktalan és diszkriminációmentes érvényesülését el kell érni szomszédainknál.

Mindent el kellene követnünk az önálló szlovákiai katolikus püspökség és a csángók önálló egyházszervezete létrejötte érdekében: Ma a  szorbok  – akik Szászországban és Brandenburgban élnek - (akinek nyelve a szlovákhoz hasonlóan tájegységenként vagy a cseh vagy a lengyelhez áll közelebb) számuk kb. 60 ezer -  a II. vatikáni zsinat értelmében katolikus egyházi autonómiát élveznek, anyanyelvi istentisztelettel! Papjaik vezetik egyházi és kulturális életüket. El kellene érnünk, hogy a felvidéki magyarok hasonló védettséget kapjanak, amit számukra a Szász Szabadállam és Brandenburg tartomány alkotmányban és törvényben biztosít.[11] Biztosítva van a számukra a hivatalokban a szorb nyelv, zászló használat mellett az általuk lakott terület védelme a betelepítéstől, s rendezett a képviseletük a tartományi parlamentben és községi szinten is.[12] Az EU egyik alapelve a szubszidiaritás! A kisebbségben élő őshonos népcsoportok diszkriminatív helyzetének orvoslását segítheti elő az Európai Unió alapjogi chartájának 10, 14, 22. cikkelyének alkalmazásának követelése.[13] Szociológiai szempontból tehát nem elhanyagolható az egyházak szerepe ezen küzdelmekben; azaz nem merül ki hatásuk csupán az erkölcsi nevelésben vagy a bûnözéstõl való távoltartásban, hanem jelentõs a részvételük a kis közösségek megteremtésében, összetartásában is:

 

EGYHÁZI AUTONÓMIA funkciói:

            kulturális  (kisebbségben nyelvmegőrző, összetartó)

szociális integráló (otthonról hozott és hiányos ismeretek pótlása)

értékközvetítés (a társadalmi együttélés örök törvényei)

helyi közösség megszervezése, összetartása, helyi vezetők, országos képviselők

 kinevelése, amely ellensúlyozhatja a pártokráciát!

 

országos szint (centralizáció)   indirekt értékrend

Államszervezet   állami    intézményrendszer (iskolarendszer, kulturális, sportegyesületek stb.)       szakszervezetek              társadalmi szervezetek, egyesületek (gazdasági célú)                     (önkéntes, kulturális, sport )

helyi társadalom építői (autonóm szerveződés)       direkt, önként elfogadott értékrendre nevelés

plébánia helyi egyházközség, helyi társadalom           (plébános körül kiépülő önkéntesek csoportjai)     korosztályok és rétegek szerinti művelődési formák:   cserkészet (fiatalok), karitatív szervezetek (középkorúak), hitbuzgalmi csoportok (vegyes), családok közösségei (közös nyaraltatás stb.,)     pszichológiai és szociális funkciók:   -         fiatalok értékrend szerinti közösségre nevelése -         családok hálójának építése -         leszakadó (iskolázatlan, szegény) személyek, családok felkarolása -         hajléktalanok integrálása (?) -  azonos értékrendű fiatalok kulturális és ismerkedési lehetőségei egyedülállók, idősek, szabad kapacitással bírók  értelmes céllal foglalkoztatása  a közösség építésében (betegápolás, szegénygondozás, kirándulások, zarándoklatok , liturgiai eseményekhez kapcsolódó társas együttlétek, agapék szervezése,  ingyenes nyelvtanítás korrepetálás stb.)

 

 

 

 

III./ Arányosított városi képviselőtestületekben érvényesülő etnikai és vallási tolerancia:

 

Kevésbé ismeretes, hogy a Magyar Királyságban a szabad királyi városok, a mezővárosok önkormányzatiságában – Európában egyedülálló módon – valósulhatott meg a népcsoportok és felekezetek részvétele:

A magyarországi városok kelet-európai társaikhoz hasonlóan többetnikumúak voltak. A beköltöző szász, német hospesek kiváltságleveleiben biztosítják maguk számára az önkormányzatot és kezdetben a német jog használatát[14]. (Pozsony, szepességi és erdélyi szász városok, bányavárosok, stb.) „A község lakosai nyelv és nemzetiségük különbsége nélkül egyenlő szabadságot élvezzenek”.– rendeli el Beregszásznak adott kiváltságlevelében (1247) a tatárjárás után a II. Géza kori szász telepítést megismétlő IV. Béla királyunk[15]. A XV-XVI. századra esnek az első etnikai ellentétek a felső-magyarországi városokban, mert a németek senki mást nem engedtek be a céheikbe, illetve településeikbe.[16] Ennek orvoslására az 1608. évi XIII. törvénycikk kötelezi a szabad királyi városokat, hogy tegyék lehetővé a házak vásárlását a magyaroknak és a szlávoknak (cseheknek) is. Az 1609. évi XLIV. törvénycikk  kötelezi a szabad királyi városokat, a bányavárosokat és a kiváltságolt mezővárosokat, hogy a bírói és egyéb tiszteket, a nemzetiségre különbség nélkül egyenlően osszák szét, különben kétezer forint büntetést rónak ki rájuk[17]. A XV-XVIII században gyakorlattá vált, hogy a  felekezeti vagy nyelvi arányszámot figyelembe véve valamilyen szinten a kisebbségi népcsoportokat is bevonták a város irányításába:

• A bírót, az esküdteket, képviselőket a lakosság etnikai vagy vallási aránya szerint választották - évente vagy ritkábban (l: Pozsony[18], Buda, Kolozsvár[19]; Siklós[20], Békéscsaba[21], Gyula[22], Pécs[23], Zágráb[24], Zsolna[25], Újvidék[26], Kassa[27])
• Engedték, hogy a kisebbségi csoporthoz tartozók ügyeik vitelére külön képviseletet (mai fogalommal élve „kisebbségi önkormányzatot”) válasszanak; amely alá volt rendelve a városi önkormányzatnak (budai szerbek[28], Baja[29], siklósi cigányok).
• Az is előfordult, hogy a nem magyar közösség városi privilégiumot kapott oly formán, hogy a hivatalos nyelv és a város irányítása - kiváltságlevéllel biztosított joga lett.

Idesorolhatók az erdélyi örmény városok, továbbá a dél-magyarországi Baja és Gyula is:

A törökdúlás után elnéptelenedett Gyula városába 1723-tól a Harruckern János György több hullámban németeket telepített a Rajna vidékéről. Letelepedésüknek helyét saját dinnyés-, és kukoricaföldjein jelölte ki. 1734-ben a németek külön bírót választottak maguknak, s elszakadva Gyulától Németgyula néven 123 éven át önálló közigazgatás alatt álló várost alkottak.[30] Az elemi iskolai oktatás egyházanként  (és  nyelvenként) külön-külön folyt: római katolikus, református, ortodox. A század végén Németgyulán is felépül a tanítói lak és a német iskola amiben 1807-től Erkel Ferenc édesapja, a templom német fúvós zenekarának megszervezője tanított. A kastélyban 1821-1845 között 21 német nyelvű előadásról tudunk:

Békés megyében csak 1826-tól jegyzetelik magyarul a polgári peres ügyeket a hivatalos leveleket. (Az önkéntes asszimiláció példája tehát a Bánk bán zeneszerzőjének életútja is.) Minden év november elsején tartották mindkét városban –  a földesúr jelöltjei közül – a bíróválasztást, s az urbárium szerint az esküdtek választását. 1784-ben az urbáriumra hivatkozva a reformátusok és a görögkeletiek kérelmezték, hogy közülük is válasszanak esküdteket. 1790-től a lakosok számarányához képest 6 katolikus esküdtön kivül. 3 református és 3 óhitű foglalt helyet a tanácsban. Németgyulán a görögkeletiek 2 helyet kaptak[31]. 1834-ben mind Németgyulán, mind Magyargyulán 1-1 főbírót, 1-1 albírót és 12-12 esküdtet választanak. Magyargyulán a két jegyző egyike katolikus, a másik református. 1857-ben sikerült a német-gyulaiakkal az egyezséget megkötni, s június 15-én aláírták a két város egyesítésének jegyzőkönyvét mindhárom vallásból és nemzetiségből alkotott elöljárósággal.[32] A betelepítéskor még un. Románvárosról is tudnak. Később a görögkeleti vallásúaknak (szerb, román) mindkét városban van saját anyanyelvű iskolájuk. Tanítóikat a közadóból fizették.[33] 1857-ben a katolikusoknak egy négyosztályú főelemi iskolájuk volt négy tanítóval, egy rajziskolájuk egy tanítóval, a Németvárosban egy alsó elemi iskolájuk két osztállyal és két tanítóval. Mindkét városrészben egy-egy leányiskola volt, ahol a kántorok tanítottak[34]. A zsidó hitközség 1858-ban állított iskolát.

Újvidéken a rácok afféle uralkodó osztályt képeztek; ők adták az értelmiséget és a pénzt.[35] Itt 1848-ig minden harmadik évben magyar lehetett a bíró. Tiszaföldváron (Bacsko Gradiste) 1830-ban a magyaroknak nem volt képviselete a rácok, vezette községben.[36] A XVII. században Bajára beköltöző katolikus bunyevácok, bosnyákok, görögkeleti rácok 1696-ban I. Lipót császártól mezővárosi kiváltságot kapnak, községi ügyeikben engedélyezte a szerb hivatalos nyelv használatát. II. Rákóczi Ferenc hiába ígér nekik hajdúszabadságot, mindvégig kitartottak a Habsburgok mellett, 1707-ben Kecskemétet is teljesen elpusztítva. A harcokban megfogyatkozó szerbek helyébe magyarok és németek települtek. Grassalkovich Antal a városi magisztrátus választását szabályozó instrukciójában (1755) hangsúlyozza, hogy az egyik évben magyar, a másikban német, a harmadikban rác bírót válasszanak, gondot fordítva a lakosság nemzetiségi összetételére. Baja város három nemzetisége 8-8 taggal volt képviselve a 24 tagú tanácsban.[37]

• A vallási türelem jegyében engedték vagy támogatták a protestáns, görögkeleti vagy izraelita egyházi autonómia kiépülését:

A bajai zsidóknak is volt az újvidékiekéhez hasonló autonómiájuk. Évenként bírót választhattak, aki polgári és peres ügyeiket intézte. A bíró mellé négy esküdtet és két gondnokot választottak, akik törvényt ültek és beszedték az adót. Bírónak csak helybéli zsidó volt választható.[38]

Tekintettel arra, hogy a vallási megoszlás nagyon sokszor etnikai megoszlást is takart, így hozzájárultak a nemzetiségek önálló kulturális fejlődéséhez, a kulturális autonómia alapjainak kifejlődéséhez (pl. bajai zsidók, csabai görögkeleti románok, csabai szlovák evangélikus egyház).

Mindezek tükrében nem kell csodálkoznunk, hogy az 1820-as években, amikor a magyarság száma a betelepítések következtében a nemzetiségekét nem érte el, Széchenyi mellett számosan aggódtak a magyar nyelv és identitás fennmaradása miatt[39]. Míg „Széchenyi a magyar nyelv terjesztését nem ébresztette, a német nyelv nemcsak itthon, hanem az egész magyar hazában nagyon kedves volt.”-írja a kortanú Komáromy Miklós.[40] –  A törvényekben biztosított területi és egyházi autonómia mellett a városok többnyelvűsége is biztosította a nemzetiségek anyanyelvhasználatát a közéletben éppen úgy, ahogyan a magánéletben; természetesnek tarthatjuk, hogy főrendjeink is gyakran kétnyelvűek voltak.

 

 

Városi önkormányzat vallási vagy nemzetiségi arányok szerint XIII-XIX. sz. elejéig.

 

1) Pozsony   (1291)

 

zsidótanács (1376. zsidó jogkönyv)   polgármester +12esküdt+bíró (magyarbíró, zsidóbíró)

 

 

 

2) Zágráb (1377)

városi tanács tagjai: 3 szláv + 3 német + 3latin(olasz) + 3 magyar + polgármester

 

 

 

3) Zsolna (1381)

városi tanács: szlovákok, németek egyenlően. (XV. sz: szláv nyelvű jegyzőkönyvezés)

 

 

4) Kolozsvár XV. század, budai mintára:   

bíróválasztás: szász/magyar/évente
	KISTANÁCS:         KISTANÁCS:   6 szász +  6 magyar esküdt
	NAGYTANÁCS : 50 szász + 50 magyar tanácstag                                (fele tehetős, fele céhenként 3-4 fő)

 

 

5/ Kassa

Kistanács

100 tagú Nagytanács = magyarok + németek + szlovákok (katolikusok, reformátusok, evangélikusok) egyenlő arányban

 

6) Baja- szabadalmas kamarai mezőváros

XVII. sz: lakói: bunyevácok + bosnyákok + görögkeleti rácok

                        1696. I. Lipót: mezővárosi jog + szerb hivatali nyelv

 

XVIII. sz: magyar, német betelepülés 1755. évi utasítás (Grassalkovich A):

zsidó kisebbségi tanács = 4 esküdt+2 gondnok+1 bíró   elöljáróság	12 esküdt (4 magyar+4 német+4 rác)
nagytanács	24 tanácsos (8 magyar+ 8 német+8 rác)

 

 

 

7) Siklós mezőváros (1731-1848):                           80 bíró (közte 3 szerb, 5 horvát, 9 német, a többi magyar

Belső tanács: bíró+ magyar, görög, német albírók és jegyzők (horvát, német, magyar) kamarások (horvát, német, magyar), kisbírók magyar, német, szerb )

Külső tanács: évente választott esküdtek

 

cigány kisebbségi tanács =  bíró + 3-4 esküdt/év

8) Pécs (1697)

Előljáróság: 4 német+4 magyar+4horvát =12 tanácstag +polgármester

Nagytanács: német, magyar, horvát nemzetiségi csoportok egyenlő képviseletben

 

9) Békéscsaba

1817: L: 87% evangélikus + református és 12% katolikus                   A közterhek 1/7-t viselik

1847: „régi szokás”: minden hetedik évben katolikus bírót választanak

 

 

10) Gyula mezőváros (1794)

Magyarváros		Németváros
1 főbíró+6 katolikus+3 ref+3 görögkeleti esküdt + 1 majd 2 jegyző		1 főbíró+10 katolikus+2görögkeleti esküdt + 1 jegyző

1841: Magyargyulán 9, Németgyulán 8 főre csökkentik az esküdtek számát takarékossági okokból.

 

 

11) Buda  kezdetben:

elöljáróság: 10 német + 2 magyar + bíró

 

XV.sz

elöljáróság: 6 német + 6 magyar + bíró

 

XVIII. sz: A városi tanács mellett:

szerb kisebbségi tanács (bíró + esküdtek) / év – szerb nyelvű adminisztráció

 

 

 

A XIX. századi nyelvhasználattal kapcsolatos törvények – a rendszerváltás után a határon túli kutatásokkal is bővülő szakirodalom és a korabeli európai párhuzamok ismeretében – nem gátolták a nemzetiségeink anyanyelvhasználatát, és nem tekinthetőek asszimilálóknak: A magyarság száma 60 év alatt 26%-ról 34%-ra emelkedett Erdélyben 1910-ig[41]. Katus László kutatásai szerint az asszimiláció természetes és spontán folyamat volt.[42] Itt az idő, hogy kimondjuk; hazánkban az európai gyakorlattal ellenkezőleg nem volt erőszakos asszimilációs nemzetiségi politika – 1914 előtt a nemzetiségek 20%-ka sem beszélte a magyar államnyelvet. Összehasonlításul: 70 év alatt (1910-től) a kisebbségben élő magyarság száma felére fogyatkozott 1920 után.

 

A nemzetiségekkel való ellentéteink forrása tehát nem az volt, hogy egyáltalán nem használhatták anyanyelvüket, hanem az oktatás állami ellenőrzés alá vonásában, az államnyelv oktatásának kötelező bevezetésében a korábbi teljes egyházi-kulturális autonómiájuk (kollektív jogaik) sérelmét látták, miközben a szerbek, románok, és részben a szlovákok a horvátokéhoz hasonló mértékű területi autonómiára törekedtek. Ezt a helyzetet tudta kihasználni az I. Világháború előtt  - az Osztrák-Magyar Monarchia felosztására törekedő Franciaország és Oroszország, ahol viszont a kisebbségek egyáltalán nem részesültek  kollektív jogokban!

 

Az önkormányzatokban, a hivatalokban a fentiekben bemutatott arányosítás mai formái és az egyházi-kulturális autonómia nemzetközi szintéren való elfogadtatása a szórványban élő őshonos kisebbségek érdekképviselete számára az első lépés lehet a megmaradáshoz vezető úton.

 

Gazdasági, szociális érvek, amelyek a többségi államot az autonómia megadására késztetik:

 

A családok – értékeket, hagyományokat, viselkedési mintákat közvetítve - a helyi közösség szilárd erkölcsi pilléreként és kulturális szervező erejeként működő anyanyelvű egyházszervezeteken, helyi közösségeken keresztül illeszkednek az állam egészéhez. A kutatások megerősítik, hogy a nyelvi-kulturális, vallási identitást és ezzel együtt a szilárd erkölcsi értékrendszert közvetítő csoportokból kiszoruló egyének pszihikai és szociális problémák tömkelegével küszködnek; körükben a beilleszkedési zavarok, a gazdasági, életmódbeli hátrányok, rosszabb iskolai eredmények, munkanélküliség, alkoholizmus, öngyilkosságok, a bűnözés az átlagosnál magasabb számban jelentkeznek növelve az állam szociális terheit az e célra létrehozott külön intézmények által.

 

 

 

IV. A teljes  autonómia felé vezető fokozatos lépések – sürgető állami feladatok:

-         Állandóan frissíteni kell a nemzetközi jog kollektív jogokra irányuló keretegyezményeit, szerződéseket, ajánlások gyűjteményét, kollektív jogok alkotmányba és törvényekbe foglalt változatait amit Csapó József magánkiadásban tett meg, s azóta nincs állandó frissítése![43]

-         A jogászhallgatók egyetemi oktatásába külön be kell vezetni a kisebbségi jog oktatását elméleti és gyakorlati oldalról. (Barki Mária Éva asszony, Ermacora professzor tanítványa lehet az egyike azoknak, akik a gyakorlati megvalósítást taníthatnák.)

-         A magyar kormánynak hathatósan kell támogatnia az egyházi jogra ( a II. Vatikáni zsinat határozataira) hivatkozva a pápánál az önálló szlovákiai magyar katolikus egyházmegye és az önálló csángó katolikus egyházmegye létesítését.

-         A létében fenyegetett felvidéki magyarság helyzetének javítása érdekében hivatkozni kell a németországi alkotmányos és törvényi megoldásra az északi szlávok, a szorbok esetében, magyar dualizmuskori állami egyháztámogatás összegszerűségére a románokat, szerbeket, szlovákokat illetően. Forszírozni kell állandóan a környező országok kormányainál, hogy azonos módon támogassa a különféle egyházakat. (Tőkés László szokta számba venni, hogy ezernél is több ortodox templomot építettek már Romániában, míg a magyar egyházak nem kapnak adófizetésüknek arányában egyenlő támogatást!)

-         Tanulmányoztatni kell az északír nagypénteki szerződés gyakorlati eredményességét a szórványban élő magyarság megmentése céljából.

-         Arányosított önkormányzatokért kell küzdeni és kutatni a magyarság részvételét, helyzetét az önkormányzatokban, a finanszírozás ellentmondásait.

-         Szorgalmazni kell, hogy a nyelvtörvények anyanyelv használatára való jog érdekében biztosítsák a hivatalokban a magyar és más kisebbségek nyelvét ismerő tisztviselőket, jegyzőt (mint tettük mi a dualizmus korában).

-         Be kell venni a kisebbségkutatást végző állami intézmények programjába a fentiekben ismertettek statisztikai figyelését, elemzését is!

-         Hangoztatni kell a nemzetközi politikai életben, hogy Magyarország a tömbben élő kisebbségeinek az olyan európai modellek biztosítását kívánja, mint amilyen a skót vagy a dél-tiroli autonómia szerkezete; ami Európában kikísérletezünk a népek békés együttélésére jó lehet Európán kívül is!

-         Szorgalmazni kell a politikának az etnikai alapú régiók (NUT 2) kialakítását a Kárpát-medencében a tömbmagyarság lakta területeken Dél-Tirol, Valle d’Aosta, Friuli-Venezia Giulia, Korzika, Szardínia, Katalónia, Baszkföld, Galícia, Frízföld, Bretagne mintájára európai uniós mintájára! 

-         A brit kétoldalú államközi miniszteriális szervezetek működési modelljét alapul véve, folyamatosan meg kell vitatni az elemzések eredményeit, az Európai unió alapelveivel; a diszkrimináció és a szubszidiaritás elvével ütköző intézkedéseket!

-         Tiltakozni kell nemzetközi fórumokon, és gazdasági vagy más ellenintézkedéseket tenni a meglévő kulturális autonómia további szűkítése ellen (marosvásári, kolozsvári egyetem, kárpátaljai pedagógiai főiskola stb.)

 

Oldal: Dr. Hévizi Józsa: Arányosított önkormányzatot szórványban, területi autonómiát többségben élőknek !
Erdélyi Szövetség - © 2008 - 2024 - erdelyi-szovetseg.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat