The spirit of Ceaușescu in Romania  (lásd lejjebb magyarul!)

Unprecedented show trial in Szeklerland, in the 21st century in Europe

 

Csóti György

05 September 2018

In the year marked by the centenary of the unilateral Romanian Declaration of Alba Iulia, Romanian chauvinism has once again started to rampage in Transylvania, with the manifest aim of intimidating the remainder of Hungarians in the country. Two young Szekler men, Beke István and Szőcs Zoltán, were sentenced to five years imprisonment at second instance, based on the fabricated charges of the Romanian secret service, denying their right of defence, notwithstanding the fact that they were acquitted by the first instance judgment for lack of evidence. Denying the right of defence is one of the gravest violation of human rights.

The main problem with these two young men, from the point of view of Romanian politics, is that they openly demanded the fulfilment of the promises enshrined in the above mentioned declaration, dated from 1 December 1918, which stipulates the following: „Based on the fundamental principles for the foundation of the new Romanian State, the national assembly declares: Full national freedom for all the co-inhabiting peoples. Each people will study, manage and judge in its own language by individual of its own stock and each people will get the right to be represented in the law bodies and to govern the country in accordance with the number of its people.”

In case you were not familiar with this text, please read the quoted part again, and assess the situation of Transylvanian-Hungarians, as well as the events of the upcoming months accordingly, as the declaration of Alba Iulia - sometimes characterised as a resolution - is an unchallengeable foundation of the Romanian state.

Beke István and Szőcs Zoltán are not the only ones striving for the fulfilment of the above. Mayors, politicians, NGOs, private individuals raise their voices, in different tones, and various styles, but always for the same aspirations: use of their mother language in all fields of life from birth to death; various forms of self-determination in the form of cultural and/or territorial autonomies, in line with best practices of the European Union.

The Romanian secret service utilizes the practices of its predecessor, the infamous Securitate, by leaving no stone unturned in pursuit of real or perceived reasons to strong-arm self-conscious and patriotic Hungarians. They intend to generate fear, in order to diminish the number of those struggling for the respect of minority rights. In the case of Beke István and Szőcs Zoltán, they believed to have found reasons for a reckoning, but after discovering that they were jumping at shadows, the fabrication of a communist-style show trial began, with the adulteration of the facts relating to the case.

The entire life, including phone calls, and social life of our “main protagonists” was under continuous surveillance by the secret service. By doing so, the services managed to encounter some irresponsible sentences, which might have been jokes, or just as well the unexpected outburst of people suffering all the tribulations of national repression.

The fact of the matter is that the chauvinistic Romanian government decided in 2015, to force Szeklers to celebrate the 1^st of December, that is the symbolic date of the annexation of Transylvania by Romania from Hungary, in Kézdivásárhely / Târgu Secuiesc, a town which is inhabited exclusively by Szeklers. Pure, inhumane provocation. This prompted the reaction from one of the young men under the surveillance of the secret service to say: “they should be blown up!” They kept on making jokes about this, either to defuse their powerless frustration, or on the contrary, to anger those who were eavesdropping on them, as they knew precisely that they were being monitored by the secret service.

Consequently, an order the search the home of the intellectual leader, Beke István, was issued, during which they found firecrackers, two fireworks, and some sparklers for cakes. Beke István purchased these items one year beforehand, but the company was only able to ship them on November 2015, exactly at the time the mentioned intercepted communications took place. Beke was arrested on sight, followed one month later by the detention of Szőcs Zoltán, charged with instigation. The prosecution needed one more individual the make the case that the apprehended were preparing for a terrorist act.

It goes beyond this article to summarize all the details of the past three years, so I will only concentrate on some pivotal elements. The audio recording of the surveillance was edited, in pursuit of underpinning the terrorist charges. The two victims were held in pre-trial detention in Bucharest for over a year, locked together with common criminals, under inhumane conditions, crowded in cells with bugs, and contaminated drinking water. With the support of the Institute for the Protection of Minority Rights, Romanian legal representatives defended the boys. The trial took place in Bucharest, as they were accused with committing crimes against the state!

In the first instance, they were acquitted by the Romanian court for lack of evidence. The report of the local bomb disposal expert stated that it was impossible to transform the confiscated firecrackers into an explosive device for a terrorist attack. Still, in order to avoid paying compensation for arbitrary detention, the court decided to sentence them to the exact same period of prison-time, as their pre-trial detention had lasted (!)

On demand of the secret services, the prosecution lodged an appeal against this judgment, and so did the defendants, in hope to reclaim their innocence. Following this, on 5 July 2018, the second instance judgment was adopted, in a manner that is truly unprecedented in the European Union. The prosecution did not present any new evidence, and the court failed to subpoena an important witness of the defence, an ex-secret service officer, who would have been able to substantiate the claim that the case is nothing but a show trial.

Just before the final judgment, the main allegation was reclassified to allow for the issuing of a more severe sentence: five years imprisonment to both suspects. The lawyers of the defendants had not been given the opportunity to react to, or object against these new charges. What happened was indeed a gross violation of fundamental human rights, and the brutal rejection of European legal order- and culture.

Beke István and Szőcs Zoltán were carried away in handcuffs that day to the Codlea Prison near Brassó / Brasov. Once again they had to face inhuman treatment, as the prison administration has refused to grant them access to vital medicine, and would not allow the Hungarian Consul General to visit them for three weeks.

Additionally, the detainees were informed that they will be transported to a maximum-security prison, located on the other side of the Carpathians, several hundred kilometres away from their families, to be locked away in solitary confinement, like mass murderers. The execution of this plan was prevented because of political pressure, and the actions of civil society organizations. In the end, they were transported to the prison of Csíkszereda / Miercurea Ciuc, where they have been waiting ever since for the improvement of their circumstances.

The spirit of Nicolae Ceaușescu once again reigns over Romania, first and foremost in Transylvania. Romanians are not shy to use the most disgraceful methods in persecuting Hungarians. According to domestic legislation, the authorities need to present the detailed statement of reasons within 30 days of the conclusion of the Judgement. This deadline had expired on the 4^th of August.

It has been over a month now that we have been requesting this statement of reasons; our pleas seem to fall on deaf ears. Unfortunately, as Romanian legal experts claim, the receipt of this document could last for months, or even up to a year, given that there are no legal sanctions for such an omission of the Court. We expect this kind of practice to continue in the case of show trials, which unfortunately are still present in Romania, given that until the victims do not possess the statement of reasons, they are unable to seek legal remedy. In this case, the legal representatives of the victims were unable to lodge an appeal before the domestic Court, because the right of defence was precluded, as described above, and they are also incapable of bringing the case before the European Court of Human Rights in Strasbourg, given the absence of the statement of reasons.

Even so, the Institute for the Protection of Minority Rights will make efforts to draw the attention of the international community to this case, to raise awareness in international fora,  and in particular to bring an action before the European Court of Human Rights. Denying the right of defence, and sabotaging the issuing of the statement of reasoning contradicts the legal practice of the European Union. Therefore, consideration could be given to lodge an application before the European Court of Justice in due time. (Denying the right of defence in this case might be the result of a peculiar kind of Romanian legal vacuum, which would not change the fact, however, that no such legal vacuum exist on the level of EU law.)

Parallel with these, we called on the Hungarian government to make all possible steps, vis-à-vis their Romanian counterparts, to secure the release of the victims, or at least to place them under house arrest, until all domestic remedies have been exhausted. Let us be loud and clear enough to motivate our Romanian friends to follow, and abide by the European legal practice as members of the European Union.

In my view, the most salient challenge with respect to Romania, is to put an end to this massive campaign of intimidation, targeted against the Hungarian national minority. This case is no longer just about freeing Beke István and Szőcs Zoltán, but about the future of the Hungarian national community of Transylvania, as a whole. The targets are no longer these two Szekler men, but all Hungarians living in Romania. It is our duty to realise this, and act accordingly!

 

The author is Director of the Institute for the Protection of Minority Rights

 

---

 

Ceausescu szelleme ismét tombol Romániában

Példátlan koncepciós per a 21. század Európájában

 

A gyulafehérvári egyoldalú román nyilatkozat száz éves évfordulóján tombolni kezd a román sovinizmus Erdélyországban, azzal a nehezen titkolható céllal, hogy megfélemlítsék a maradék magyarságot. Két székely fiatalembert, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt a román titkosszolgálat által koholt vádak alapján, bizonyítékok nélkül, az ügyvédi védelem megtagadása mellett, öt-öt év letöltendő börtönbüntetésre ítéltek másodfokon jogerősen, holott az első fokon bizonyítékok hiányában felmentették őket. A védelem megtagadása az alapvető emberi jogok egyik legsúlyosabb megsértése.

A két magyar fiatallal az a baja a román politikának, hogy nyíltan követelik az 1918. december elsején kelt nyilatkozatban foglalt ígéretet: „… az új Román Állam kialakításának alapelvei alapján a nemzetgyűlés kijelenti a következőket:
Teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő népnek. Minden nép számára a saját nyelvén biztosít oktatást, közigazgatást és ítélkezést az illető néphez tartozó személyek által, és a lakosok számának arányában minden nép képviseleti jogot fog kapni a törvényhozó testületben és a kormányzati szervekben.” Aki még nem ismerte ezt a szöveget, kérem, olvassa el még egyszer, ennek fényében értékelje az erdélyi magyarok mai helyzetét és az elkövetkező hónapok eseményeit. A gyulafehérvári nyilatkozat, melyet határozatnak is szoktak nevezni, a mai román állam kikezdhetetlen fundamentuma.

Nem csak Beke István és Szőcs Zoltán harcol a fenti ígéretek betartásáért.
Polgármesterek, politikusok, civil szervezetek, magánszemélyek emelik fel időről időre a szavukat, különböző hangnemben, eltérő módokon, de mindig ugyanazt kérve-követelve: az anyanyelv használatát az élet minden területén a születéstől a halálig, az önrendelkezés minél szélesebb formáit, kulturális és/vagy területi autonómiát az európai uniós gyakorlatnak megfelelően. A román titkosszolgálat, a hírhedt Securitate utódaként, annak „jól bevált” módszereit alkalmazva, lámpással keresi a vélt vagy valós okokat, hogy a nemzeti érzelmű és öntudatos magyarokra lecsapjon. Félelmet akar kelteni a többiekben, hogy ne növekedjen az európai szintű kisebbségi jogokért küzdők tábora. Beke István és Szőcs Zoltán esetében találni véltek egy okot a velük való leszámolásra, de miután rájöttek, árnyékra vetődtek, meghamisítottak mindent az üggyel kapcsolatban, és a kommunista diktatúrákra jellemző koncepciós pert fabrikáltak.

 

Főhőseinket a titkosszolgálat folyamatosan megfigyelte, telefonbeszélgetéseiket és társadalmi életük minden eseményét lehallgatta. Így akadt fenn a hálón néhány felelőtlen mondat, amelyek tréfálkozások is lehettek, de talán inkább a nemzeti elnyomás gyötrelmeit elszenvedő emberek váratlan indulati kifakadásai. Az történt ugyanis, hogy a soviniszta román hatalom úgy döntött 2015-ben, a szinte kizárólag magyar lakosságú Kézdivásárhelyen december elsején a székelyekkel nagyszabású rendezvényen ünnepelteti az Erdély elveszítését szimbolizáló gyulafehérvári nyilatkozat évfordulóját, a román nemzeti ünnepet. Szintiszta, embertelen provokáció. Erre fakadt ki valaki az állandóan lehallgatott néhány fős baráti körben: fel kellene robbantani őket! Néhányan még élcelődtek ezen, ami lehetett a tehetetlen düh levezetése, vagy éppen a lehallgatók nem éppen ésszerű bosszantása. Mert jól tudták, hogy lehallgatják őket. A társaság szellemi vezetőjénél, Beke Istvánnál házkutatást rendeltek el, melynek során szilveszteri petárdákat, két tűzijátékot és tortára való csillagszórókat találtak nála, melyeket bizonyított módon egy évvel korábban rendelt meg, de a cég csak 2015 novemberében szállította az árukat. Éppen az ominózus beszélgetések idején. (?) Beke Istvánt azonnal letartóztatták, egy hónappal később a felbujtással vádolt barátját, Szőcs Zoltánt is. Kellett ugyanis legalább még egy ember, hogy terrorakció előkészítése lehessen a vád.

A három éves történet minden részletével nem kívánom untatni a kedves Olvasót. Csak címszavakban néhány fontos elemet ismertetek. A lehallgatási hanganyagot összevágták, hogy valami összeesküvés féle nézzen ki belőle. A két áldozatot nagyjából egy éven át vizsgálati fogságban tartották Bukarestben, köztörvényes bűnözők között, embertelen körülmények között összezsúfolva, bogarak társaságában, szennyezett ívóvízzel a cellában. A Kisebbségi Jogvédő Intézet támogatásával román ügyvédek védték a fiatalokat. Bukaresti bíróság tárgyalta az ügyet, mert államellenes cselekmény volt a vád! Elsőfokon, bizonyíték hiányában, felmentette őket a színtiszta román bíróság! (Helyi tűzszerészi szakvélemény szerint ugyanis a petárdákból nem lehet merénylet elkövetésére alkalmas bombát készíteni.) De hogy ne kelljen kártérítést fizetni a jogtalan fogva tartásért, a bíróság tűzszerészeti anyagok szabálytalan tárolása miatt napra pontosan annyi szabadságvesztésre ítélte a két székely fiatalt, ahány napot fogdában ültek. (!)

Az ügyészség a titkosszolgálat követelésére fellebbezett, ezt követően az alperesek is ártatlanságuk kimondásáért. A másodfokon elképesztő, az Európai Unióban példátlan ítélet született 2018. július 5-én. A vádló semmiféle bizonyítékot nem mutatott be. A bíróság pedig nem hallgatta meg a védelem egyik fontos tanúját, egy volt titkosszolgálati tisztet, aki hitelt érdemlően tudta volna bizonyítani, hogy koncepciós perről van szó. A jogerős ítélet kihirdetése előtt fondorlatos módon átminősítették a fő vádpontot, ennek alapján öt-öt év letöltendő börtönre ítélték a vádlottakat, és a védelem nem kapott szót! Nem volt lehetőség az új váddal szemben az alperesek ügyvédeinek kifogást emelni. Az alapvető emberi jogok sárba tiprása, az európai jogrend és kultúra brutális tagadása. Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt még aznap bilincsbe verve vitték a Brassó melletti feketehalomi börtönbe. Embertelen körülmények között sínylődtek ismét több mint egy hónapig, életfontosságú gyógyszerek bevitelét is megtagadják a hozzátartozóktól, a magyar főkonzult három hétig nem engedték be látogatásra. Bejelentették, átszállítják őket Óromániába, több száz kilóméterre lakóhelyüktől, hozzátartozóiktól, a legszigorúbb magánzárkákba zárva őket, tömeggyilkosoknak kijáró körülmények közé. Politikai nyomásra, civil szervezetek akcióinak eredményeként elálltak ettől, végül a csíkszeredai börtönbe kerültek, ott várják sorsuk jobbra fordulását.

Ceausescu szelleme ismét tombol Romániában, mindenek előtt a közel száz éve odacsatolt Erdélyben. A románok minden elképesztő arcátlanságot bevetnek a magyarüldözés során. Törvényeik alapján a bírósági ítélet kihirdetését követő harminc napon belül ki kell adni az indokolást is. Az esetünkben ez augusztus 4-én lejárt. Egy hónapja hiába követeljük minden szinten az indokolást, süket fülekre találunk. Romániai ügyvédek szerint ez hónapokig, sőt akár egy évig is eltarthat, mert nincs törvényi szankciója a bíróság ilyen jellegű mulasztásának. És koncepciós perek esetében, mert több ilyen is van, ezt a gyakorlatot folytatják, ugyanis amíg nincs indokolás, semmiféle további jogorvoslat nem kezdődhet el! Tehát az áldozatok helyi ügyvédei nem nyújthatnak be törvényesség óvást a védekezés lehetőségének kizárása miatt, és nem küldhetjük el beadványunkat Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bíróságához. A budapesti székhelyű Kisebbségi Jogvédő Intézet ugyanis kiviszi a példátlan esetet a nemzetközi színtérre, mindenek előtt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé, és más nemzetközi intézményeket is megszólít. A védelem megtagadása és az ítélet indokolás kiadásának szabotálása ellenkezik az európai uniós joggyakorlattal, ezért megfontolandó az Európai Unió luxemburgi bíróságához fordulás kérdése is. (A védelem megtagadása jelen esetben lehet valamilyen román törvénykezési joghézag eredménye, de sehol ilyen nincs az Unióban.) Mindezekkel párhuzamosan felkértük a Magyar Kormányt, tegyen meg minden lehetséges politikai lépést, hogy az áldozatokat helyezzék szabadlábra, vagy legrosszabb esetben házi őrizetbe, amíg valamennyi jogorvoslati lehetőség kimerül. Gyakoroljanak nyomást román barátainkra, hogy uniós tagországként tartsák tiszteletben és kövessék az európai joggyakorlatot.

A magyar kül- és nemzetpolitika legfontosabb feladata most Erdély vonatkozásában a sovén megfélemlítési folyamat megállítása. Ez már nem csak Beke István és Szőcs Zoltán ügye, ez az egész erdélyi magyar nemzeti közösség sorsát meghatározó kérdés. A célpont nem a két székely fiatalember, hanem az erdélyi, bánsági, partiumi és máramarosi magyar emberek. Makovecz Imre gyurcsányi időkben tett kijelentését idézem: cselekedni kell!

Budapest, 2018. szeptember 3.

 

                                                                          Csóti György
                                                              a Kisebbségi Jogvédő Intézet
                                                                              igazgatója

 

Megjelent a Magyar Időkben 2018. szeptember 5-én és a Felvidék Ma hírportálon szeptember 6-án

 

 

Oldal: Ceausescu szelleme tombol Romániában -The spirit of Ceaușescu in Romania Unprecedented show trial
Erdélyi Szövetség - © 2008 - 2024 - erdelyi-szovetseg.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat